A hagyományos koreai viselet
A hagyományos koreai nemzeti viselet (hanbok) évszázadok óta különbözik a szomszédos népekétől,
noha előzménye az északi nomád törzsek kaftánviseletéhez hasonló öltözék lehetett,
s számos kínai jellegű viseleti darabot is átvettek. A koreai öltözék alapvető jellemvonása,
hogy - nemre és származásra való tekintet nélkül - két részből állt.
A női ruha felső része a hosszú ujjú blúz, melyet mellmagasságban jobboldalt kötötték meg a ruha díszéül is szolgáló félágas masnival. Hozzá sűrűn redőzött, hosszú szoknyát viseltek. A bolerószerű blúz jellegzetes vonalú ujjaival széttárt madárszárnyhoz hasonlított, és mozgáskor a hosszú szoknyával légiesen könnyed sziluettet kölcsönzött. A női ruha felett - főként a tehetősebbek - ujj nélküli, pelerinhez hasonló köpenyt viseltek. Ennek sűrű redőzésű, kapucniszerű fejrésze az arc nagy részét is eltakarta.
A női öltözékhez tartozott a díszes legyező, továbbá a színes hímzésű selyemtarsoly, melyben piperetárgyakat tartottak. A hagyományos női öltözék jellegzetes dísze volt a norigae-nek nevezett, rojtköteges függődísz-kompozíció, melynek selyemzsinórokból készült függesztő ágaira (az ágak száma 1-3-5 lehetett) különböző alakú, csomózott mintákat formáztak.
A korallból, nefritből, malachitból, borostyánkőből, igazgyöngyből készített ékítmények, továbbá az arany-, ezüst- vagy aranyozott réz ötvös díszek és hímzett textilfigurák a viselet látványos díszei voltak. A legkedveltebb függődíszek közé tartoztak a kis illatszeres flakonok és szelencék, a szétnyitható fogvájótartók, a dísztőrök (a női erény szimbólumai), a pillangódíszek egyesével vagy párban (a hosszú élet jelképei), továbbá a denevér (jószerencse), a páros hal (bőség), a szőlőfürt (sok fiú utód születésének jelképe), a lótuszvirág (jókívánság jelkép fiúgyermek születéséhez) díszítmények. A függődíszek motívumainak szimbolikus jelentése közismert volt, díszítő szerepük mellett oltalmazó erőt is tulajdonítottak neki.
A koreai viseletek és tárgyak gyakori díszítő motívumai voltak a kínai írásjegyek. Az öröm írásjegye különösen párosával (dupla boldogság) az esküvői szertartás, a kelengye és nászajándék tárgyain jelent meg. A hosszú élet, a szerencse, az egészség, a nyugalom, az előkelőség), a számtalan, végtelen jelentésű írásjegyek változatos megjelenésű, kalligrafikus formájukban díszíthették a hagyományos koreai viselet részeit és a koreai tárgykultúra darabjait.
A virág és növényi jelképtár legkedveltebb motívumai a fagyos hidegben is pompázó krizantém, a tisztaságot és szépséget jelképező lótusz, a finom eleganciát megtestesítő orchidea, a pazar gazdagságban virágzó, a virágok királyának nevezett peónia, valamint a „tél három barátjának” nevezett minta, mely a télen is zöldellni, a hideggel is dacolni képes fenyő, a bambusz, s legkorábban virágba boruló szilvavirág együttese. Ez utóbbi a koreai uralkodóház jelképe is lett 1897-ben, hiszen az uralkodóház családnevének jelentése szilvavirág volt.
Képek :
