A koreaiak   fémből készült evőeszközöket használnak, legfőképpen pálcikát és kanalat, amit az asztal közepére tesznek.

Egy koreai étkezés alapvető része a rizs  (pab), amelyet az asztal bal oldalán, fémedényben, fedéllel letakarva helyeznek el. Főzhetnek bele árpát, babot (ettől lila is lehet). A rizs az étkezés kötelező része, de önállóan is lehet fogyasztani sült rizst(boggeumpab) formájában (zöldségekkel, tenger gyümölcseivel).
Jobb oldalon helyezik el a leveses tálat. Kétféle levest különböztethetünk meg. A gug-ban több a víz és kevesebb a zöldség, kisebb tálból is fogyasztották és az étkezés egyik kicsi részeként. Korábban ez általánosabb volt. A másik a chigae, amely sűrű, sok benne a táplálék, nagyobb tálból is fogyasztják és akár főételnek is tekinthető. Az étkezésben a leves lehet kiegészítő, vagy főétel. Ha főétel, akkor legáltalánosabban kimchichigae, szójababpasztás leves(sundubuchigae) vagy csípős tofuleves (doejangchigae) (zöldség, tengeri gyümölcsök). Ez utóbbit tűzforró edényben szolgálják fel.

Kimchichigae

Sundubuchigae

A köretek(banchan) körbeveszik a kis asztalt, sok kis tálban. Lehet pl. párolt zöldség (uborkaszerű tök), kishalak dióval vagy mézzel, és kimchi.

 A kimchi

a koreaiak nemzeti szimbóluma. Egyetemi részek, kutatóközpontok foglalkoznak (nemcsak) Koreában ezzel az étellel. A kimchi tulajdonképpen erjesztett, savanyított, pácolt káposzta (Magyarországon kínai kelként ismert).

Több változatban is előfordulhat. Koreában egy nőnek mindenképpen tudnia kell, hogyan kell a kimchit elkészíteni, ez a női tevékenység legfontosabb része. A kimchi lehet a leves alkotórésze is. Létezik nem csípős változata is, az ún. fehér kimchi(baekkimchi).

Illetve nemcsak káposztából, hanem jégcsapretekből ( mukimchi)

, és uborkából (oikimchi) is készülhet. Koreában a kimchi szinte mindenhol megjelenik, van kimchi-múzeum, ihatunk kimchis limonádét, stb.

Kimchi

Kimchi Múzeum!:

Másik jellegzetes étel a bibimbap. Ezt forró kőtálban  hozzák ki, benne rizs, párolt zöldség, darált marhahús, paprika, stb. van; ezeket a vendég maga kanállal keveri össze, így érezheti, hogy a rendelt étel friss.

Bibimbap

Az asztalok közepén gyakran  kis (hagyományosan szénnel fűtött) tűzhelyeket helyeznek el, itt sütik meg a húst. Pl. császárhúst(samgyopsal), ami nagyon vékonyra van vágva, miután megsütik, salátába csomagolják és úgy fogyasztják.

Samgyeopsal

Az étkezési szokásokra természetesen régiónkénti különbségek jellemzőek. A tengerparton több tengeri ételt fogyasztanak, pl. Busanban (pl. nyershal). Máshol a bibimbap a népszerűbb. Észak-Koreára a tészta a jellemző, amelyben nincsen zsiradék, hanem mustár, torma, ginzeng, csirkehús, nyers zöldségek, és hidegek, jégkockákkal tálalják.

A fiatalok körében a kimbap a népszerű . Ez algába csavart rizs, zöldségekkel, húsokkal, újabban akár sajttal is megtöltve, és szemolajjal csurgatva.

Kimbab

(szerintem ez olyan lehet mint a sushi, vagy legalábbis hasonló)

Az édességek (desszert- hushig) esetében leginkább rizsből készült süteményeket, kekszeket lehet megemlíteni. Például a tak닥a japán mochihoz hasonló süti, benne édes babból készült paszta.

Étkezés után hagyományosan teákat, édes innivalókat isznak. A tea (cha) lehet zöldtea(nokcha) vagy árpatea(boricha) A rizsből készült italt shigye-nek, a fahéjból készültet sujonghwa-nak nevezzük. Továbbá érkezésekkel szénsavmentes vizet, alkoholt is fogyaszthatnak. Csapvizet viszont senki sem iszik, ehhez a megfelelő víztisztító berendezések vannak beszerelve szinte minden lakásban.

Hozzávalók:

- 1/3 csésze fehér rizsliszt
- 1/3 csésze barna rizsliszt
- 1/3 csésze teljeskiörlésű liszt
- 2 db házi tojás
- nagyjából 1/2-1 csésze hideg víz
- 1 db répa, julienne-re(finom szeletekre vagdalt zöldség) szeletelve
- 3 szál zöldhagyma, zöld része 3-4 centi hosszú csíkokra vágva
- egy 3 cm-es friss gyömbérdarab, meghámozva és julienne-re szeletelve
- egy kis csípős chilipaprika darab, kimagozva, julienne-re szeletelve
- 1/2 csésze tenger gyümölcsei keverék (opcionális)
- só és bors
- egy kevés olaj

Elkészítés:

Az alkoholok közül a soju és a sör(maekju) a legelterjedtebb. A soju egy 12%-os ital, aminek különféle változatai vannak. Ha a sojut sörrel vegyítik, az ütős itallá válik, ezért dinamitnak (bokdanju) nevezik. Ezenkívül fogyasztanak még szilvalikőrt(maeshilju) és rizsbort(maggori), amely a tejre hasonlító, sűrű, fehér ital.

És még ismertek az aloe verás innivalók is.



Találtam egy oldalt vagy blogféleséget, ahol valaki az ételekről számolt be, ezt most ide be is másolom nektek.:)

A Koreai Köztársaság nagykövetségének és a Marriott Hotel Peppers! éttermének együttműködésével remek alkalom nyílt számunkra, hogy megkóstolhassuk a hagyományos koreai ételeket – nem is akárhogyan, királyi színvonalon!

A koreai ételt leginkább ezzel a két szóval tudnám jellemezni: egyszerű és egészséges. Amitől pedig még elegáns is tud lenni, az a tálalás. A látványt a hozzávalók különböző árnyalatai gazdagítják, rendszerint legalább öt szín megjelenik a tányéron, ezzel biztosítva, hogy minden meglegyen, amire csak az emberi szervezetnek szüksége lehet. A gyorsan készülő ételeket apró tálacskákban szolgálják fel, és kecses evőpálcikákkal fogyasztják – mindebből születik a pompa.

A Marriott Hotel koreai vendégszakácsa szemünk láttára készítette el a tipikus koreai fogásokat, közben mosolyogva mesélte a tudnivalókat gyakran visszajelzésre, vagyis dicséretre, sőt, tapsra bíztatva az ebéd élvezőit. Ez az első, ami megragadott, ez a magabiztosság, ez a büszke öröm. Ha ezt esszük, biztosan egészségesek maradunk, tudhattuk meg – vajon egy magyar vendégszakács Koreában milyen verbális körítéssel szolgálna?

A koreai konyhakultúra többek között a rizs kihagyhatatlan jelenlétével és az evőpálcikákkal kapcsolódik más távol-keleti gasztronómiákhoz. A rizs evéséhez nem is fűznék semmit, az annyira alap, hogy anélkül nem is beszélhetünk ételről – nyelvi rámutatással élve:  a vietnami nyelvben az enni ige tükörfordítása „rizst enni” lenne. A pálcikákban annyi különbség van, hogy Koreában a fémből készülteket preferálják a fapálcikákkal szemben.

Ha szeretnénk egyetlen ételtípuson keresztül megfogni a koreai gasztronómiát, a kimcsit kellene kiemelni. A kimcsi amolyan savanyúság funkciót tölt be az étkezések során, minden étel mellé jár, rendszerint erősen csípős. Több száz féle kimcsi létezik, mindegyiknek valamilyen zöldség képezi az alapját (pl. retek, káposzta), amit először apróra szeletelnek, majd fűszerekkel (zöldhagyma, fokhagyma, gyömbér, szárított paprika) hosszan érlelnek. Ez egyrészt az íz intenzitása, másrészt a magasabb tápérték elérése miatt fontos. A kimcsi egyfajta nemzeti jelkép, rendkívül egészségesnek tartják, többek között immunerősítő hatást tulajdonítanak neki.

A koreai konyha legfontosabb alapanyagai a zöldségek, a tenger gyümölcsei és a húsok. Minden főzve, párolva, frissen és melegen tálalva. A magyarországi ételkóstoló alkalmával volt alkalmunk megízlelni egy válogatást a legjellegzetesebb koreai ételekből, melyeket – nyilván a helyi alapanyagok függvényében alakítva – a lehető legautentikusabban készítettek el számunkra. Előétel gyanánt ráksalátát kaptunk savanykás mogyorós öntettel. Ezt darált hússal töltött paprikából, cukkiniből és rákból egyaránt elkészített, virág mintával díszített lepényke követte. A következő fogás egy öt színben pompázó tésztaétel volt, mely hagyományosan ünnepi lakoma Koreában. Főételként spárgával töltött húst kaptunk babbal gazdagított rizskörettel, frissen harsogó zöldségekkel és az elengedhetetlen kimcsivel, mely ez alkalommal kelkáposztából, sok chilivel készült. Minden fogás olyan volt, ami anélkül laktatott, hogy mázsás köveket pakolt volna a gyomorba, az ízeket pedig nem uralták el a fűszerek, az alapanyagok a maguk valójában érvényesülhettek. Desszert gyanánt koreai rizssüteményt kaptunk – ez bizony elég távol áll az európai édesség fogalomától, pont az édesség mértékének tekintetében. Sokkal desszertszerűbb volt az ebéd után felszolgált fenyőmaggal, gyömbérrel és fahéjjal ízesített tea, mely lenyűgöző zárásnak bizonyult a koreai kulináriában tett izgalmas utazásunkhoz.